A Madách Nemzetközi Színházi Találkozó vendége, Valere Novarina két rendezése a Nemzeti Színházban

Az Avignoni Fesztiválon bemutatott, Nevek erdejében című előadást láthatja a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) közönsége hétfőn a Nemzeti Színházban. A darab francia író-rendezője Valere Novarina a MITEM vendége, nevéhez több produkció is kapcsolódik, köztük a vasárnap látható Imigyen szóla Louis de Funes.

140705_rdl_0266
Valere Novarina az MTI-nek nyilatkozva felidézte: a Nevek erdejében (Vivier des noms) cím úgy született, hogy van egy jegyzetfüzete, amelybe évek óta írogat szerepneveket, és ezt a füzetét így keresztelte el. Már az első darabjában, az Élet drámájában 2597 név szerepelt, számuk folyton nőtt, és mára legalább 5000 névnél tart.
A darab központi figurája a Történésznő, aki sorra megnevezi, létrehívja ezeket a figurákat. “Ez a névőrület talán a szavojai parasztemberekkel való gyakori találkozásaimból ered, akiknek szinte kivétel nélkül legalább egy becenevük volt” – emlékezett, hozzátéve: ezekben a nevekben a népköltészet csodálatos humora, iróniája nyilvánul meg.
“A nyelv tavaszi állapotát keresem. Túl sok készen kapott fogalmat hallunk, mondunk a hétköznapokban, a szavak rabjai lettünk, de a színház kiváló hely arra, hogy a beszéd lélegzete által felszabaduljunk” – fogalmazott, hozzátéve, hogy talán épp arra szolgál, hogy rácsodálkozzunk a dolgokra, új kérdéseket tegyünk fel egymásnak.
Mint felidézte, magyar színészekkel Debrecenben, a Csokonai Nemzeti Színházban dolgozott először, a Képzeletbeli operett című darabját vitték színre Rideg Zsófia remek fordításában.
“Az előadás végén volt egy húszperces, veszedelmes monológ, amelyet Mészáros Tibor teljesített ki bravúrosan” – emlékezett, hangsúlyozva, hogy nem könnyű egy olyan monológot előadni, amely egy nem létező regény szereplőinek, és az ő dialógusfoszlányaiknak vég nélküli felsorolásából áll.
Mészáros Tiborról szólva kiemelte: olyan színész, aki képes egyik testből a másikba bújni – bohóc, színészakrobata, ritmusművész. És ilyen volt Louis de Funes is, akinek a szájába adta hosszú eszmefuttatását a színész művészetéről, egyfajta színházi Zarathusztrát kreálva belőle.
A monológot már franciául többször előadták jelentős színészek, köztük André Marcon vagy Dominique Pinon. “Természetes volt, hogy magyarul Mészáros Tibivel csinálom meg” – jegyezte meg Valere Novarina, felidézve, hogy a próbák Adélaide Pralon társrendezővel teljes összhangban folytak.
Hangsúlyozta: fontos, hogy a színész újra a színház középpontjába kerüljön, nincs szükség rendezői kitalációkra, az emóciós összekötőpont maga a színész. Többek között erről szól a monológ – jegyezte meg.
Felidézte, hogy 8 éve, amikor Debrecenben először dolgozott magyar színészekkel, a munka egyszerre okozott nehézséget és örömöt. A nehézséget az eltérő színházikultúra jelentette. “Ők a sztanyiszlavszkiji iskolán nőttek fel, és folyton lélektani motivációkat, ok-okozatokat kerestek, míg hozzám inkább a mejerholdi vonal és a cirkusz áll közel” – fogalmazott, hozzátéve: végül ez a két út összesimult, és a belső finom hang kiegészítette a külsőbb zsonglőrködést a szavakkal.
Kiemelte: a magyar színészek technikailag nagyon képzettek, táncolnak, énekelnek, és mélyen szeretik a nyelvüket. “Magyarország a nyelv szerelmese” – vélte Valere Novarina.
Mint hangsúlyozta, nagyszerű élmény számára ismeretlen nyelven hallani a színészt, nem érteni az általa kimondott szavakat, mégis érezni, hogy pontos, hiteles. Egy ilyen nemzetközi találkozó célja akár az is lehet, hogy a nézők olyan nyelveken halljanak előadásokat, amelyeket nem értenek, hogy felfigyeljenek a hangzó építményekre, ráébredjenek a kimondott szó energiájára.
Kiemelte: örül, hogy egy Madáchról elnevezett fesztiválon vehet részt, hiszen Az ember tragédiája régóta ott van a könyvespolcán. Madách is egy besorolhatatlan színházat hozott létre, áttörte a szokott kereteket vég nélküli eposzával az emberiség álmáról. Az övé is utópikus színház, mint amilyen Trepljové a Sirályban, vagy amilyen a Nevek erdejében – jegyezte meg, hangsúlyozva, hogy nála a nézők szabadok, nincsenek rájuk kényszerített érzelmek, hangulatok. Az előadás bennük, az ő fejükben áll össze – mindenkiben másképp.
Valere Novarinával vasárnap személyesen is találkozhat a fesztivál közönsége. A program szerint Érthetetlen anyanyelv – Vendégünk: Valere Novarina címmel zenés felolvasást tartanak Ráckevei Anna színművész és Pál Lajos harmonikás előadásában. A lélek lélekzik címmel pedig Valere Novarina, Denis Guénoun rendező, író, filozófus, Sepsi Enikő műfordító, irodalomtörténész és Rideg Zsófia műfordító, dramaturg részvételével rendeznek beszélgetést.

(MTI)

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s