Durva küzdelem a sivatagban – Szabolcs kétszer, ugyanarról a történetről

Az Öreg Óra csapat versenyzője Szabolcs, vagy ahogy egymás között a társai szólítják Csak Joe, most újra, immár részleteiben meséli el a tegnapi durva menetet, és éjszakát. Két verzióban is tájékozódhatnak az acmwallet.co olvasói az átélt kalandról. Az első verzióban Csak Joe a barátnőjét, Editet hívta telefonon, itt érezhető csak igazán az átélt izgalmak feszültsége.

  1453441929-Budapest-Bamako - 1 (45)

  • „Nagyon durva volt az éjszaka! A srácokkal nagyon elfáradtunk és bár próbáltuk egymásban tartani a lelket, bizony a humorérzékünk is kezdett már bennünket elhagyni, mert alig ástuk ki a kocsit és mentünk néhány kilométert, máris elakadtunk” – mesélte Szabi.
    “Az utolsó alkalommal, amikor kiástuk a kocsit a homokból, mondtuk Boleccel Sacának és Tesónak, hogy ne is álljanak meg, amíg ilyen puha, süppedős a talaj, hanem nyomják a gázt és menjenek” – folytatta Csak Joe.
    “A fiúk szót is fogadtak, mi meg Boleccel kettesben ott maradtunk a homokdűnék között. Se kocsi, se fény, se térerő, se semmi.
    A kocsi meg eltávolodott és két -három homokdűne után annyira eltűnt a szemünk elől, hogy már a fényeit se láttuk”
    – mesélte Szabolcs.
    “Ekkor már nem volt sem kedvünk, sem erőnk humorizálni. Szerencsére láttuk az autó nyomait így gyalog mentünk egy órányit és vagy két kilométernyivel arrébb újra egymásra találtunk.
    Komolyan mondom, hogy félelmetes volt!
    Bokrokat, fás gazokat törtünk le Boleccel, mert eszünkbe jutott, hogy akár skorpióval is találkozhatunk a sivatagban és nem szerettük volna, ha egy véletlenül a közelünkbe keveredik.
    Miután újra autóba ülhettünk és elindultunk, nem sokkal később el is értük a szerdai célállomást.”

1453441902-Budapest-Bamako - 1 (44)

Ez tehát az első változat, amely élőszóban hangzott el Csak Joe és a barátnője Enikő között. Azonban Szabolcs másnap, immáron írásban is összefoglalta az eseményeket. Érdekes adalékul szolgálhat ennek elolvasása is.

  • A tegnapi etapon rájöttünk, hogy a Szahara, ha akar, fogságba ejt! A 430 km etap első 320 km- ét, aszfalton autóztunk, gyönyörű tájakon, átmentünk a Szahara kapuján, aminek akkor még örültünk, de később megmutatta igazi arcát a sivatag!

12509588_991787647535474_1815709168506473168_n

  • Az utolsó 90 km első részét “pistán” (apró zúzott kősivatagi út) autóztuk, aztán jött a feketeleves: a köves út homokos dűnékké változott, amibe cipővel is lábszárig süllyedünk. Természetesen, ez nem a hivatalos út volt, csak egy “kicsit” eltévedtünk!!! Kettő dűne közé érve az autónk úgy döntött, hogy leteszi a hasát a homokba. Szerencsénkre a hold – hisz már sötét volt – bevilágította a sivatagot, de így is furcsa érzés volt, hogy nem tudjuk, hol vagyunk, és amíg a szem ellát csak homokot láttunk. Ekkor egy gyors lapátolás után kb 1,5 óra után kiszabadítottuk az autót és kerestünk egy nyomvonalat, ami nem tudtuk hova vezet, de legalább esélyes volt, hogy vezet valahová. Amikor már azt hittük, hogy nyertünk, az “ÚT” eltűnt és megint csak a végtelen homok fogadott. Az autó összkerék meghajtással+felezővel sem bírta. Olyannyira, hogy a motortérben a kipufogó vörösen izzott! Érdekes érzés, amikor megtolod az autót és ő otthagy a sivatag közepén, amíg szilárd talajt nem talál, már nem látod, nem hallod, csak mész a homokban és nem tudod megtalálod-e! Ezt a 40 kilométert 7 óra alatt sikerült megtenni és végre a táborba értünk. Már megint éjszaka egy 17 órás etap után, gyors sátorállítás és alvás a -2,-4 fokos sivatagban. Reggel 6- kor kelés, pakolás, indulás, de az első 10 Km után kiderült, hogy elszállt mind a kettő lengéscsillapítónk. De erről többet, majd a holnapi nap folyamán lesz érdemes lesz olvasni, mert a javítás is meglehetős bonyodalmakkal járt!

1453441574-Budapest-Bamako - 1 (9)

Hozzászólás