Gyűjtés fogkefére és narancsra – Beszélgetés Csulák Mártával 2. rész

  • Most egy kicsit félve érdeklődöm, mert ennek a kérdésnek talán van egy picit rossz szájíze, de voltak-e ott arabok? Mert ugyan ti már hamarabb eljöttetek Írországból, de most Európa átél egy hatalmas arab menekült áradatot, úgy hogy azt gondolom jogos a kérdés, hogy ha voltak, hogyan illeszkedtek be a helyi körülményekbe?
  • 20130407_140322
  • Azon a vidéken, ahol mi voltunk, ott nem voltak arabok. Volt nem messze egy kicsit túlméretezett mecset, ami valószínűleg egy arab mágnás ajándéka lehetett, de a közel-keletieknél sokkal szembetűnőbb etnikai csoportok voltak jelen – brazilok, albánok, lengyelek, olaszok, spanyolok és románok. De most valamit el szeretnék itt mesélni: Dublin népessége a folyó két partján, nagyon élesen elválik. Azon a részen, ahol mi voltunk, ott az iskolában gyűjtöttek a horvátországi szegényeknek narancsra és fogkefére. Nem tudom a helyén értékelni, hogy ez most a kelta humor vagy tényleg úgy érezték, hogy a horvátok nem moshatnak fogat, vagy pont narancsra nem telik nekik, ami ott épp meg is terem…Egyébként folyton gyűjtöttek valamire, ami kifejezetten érzéketlenné tett engem, mert sokszor nagyon nehéz volt kigazdálkodni a kötelezően elvárt pénzadományokat, átlagosan heti legalább kettőt. Én mindig azon gondolkodtam, hogy miért nem gyűjtünk narancsra és fogkefére, a folyó másik partján lévő íreknek, akik szemlátomást sokkal kétségbe ejtőbb helyzetben élnek, mint a messzi Horvátország szegényei. Szerintem, a kisebbség felé sokkal kizáróbb az a társadalom. Budapesten is van a lakásbérleti díjak között különbség, de ott ez sokkal durvább és jellemzőbb, hogy ez alapján területileg is szegregálódik a lakosság. Ilyenformán a nagyon elesett helyzetben levő írek a folyó másik partján laktak. Ott néhány közértben ki is volt írva, hogy Pizsamában belépni tilos! És ezzel az életforma riasztó elemeire, a drogokra, a csellengő gyerekekre, a nagyon rossz táplálkozásra és a rettenetes közbiztonságra is  szeretnék utalni. Én azt hiszem, hogy a gazdag arabok meg tudták fizetni a számukra éghajlatilag és kulturálisan megfelelőbb közeget, szóval szerintem inkább Angliában maradtak. Elvétve azért lehetett látni egy-egy kóser hentest, halal food store-nak nevezték, ami a mi fülünknek viccesen hangzik, főleg, amikor rövidítve csak azt írják ki, hogy HALAL. De brazilok voltak sokan, és albánok.
  • Őket, mármint az albánokat, mennyire fogadták be az írek, ugyanúgy, mint benneteket?
  • Nem, semennyire. De az albánok pedig a koszovói albánokat nem fogadták be a saját közegükbe.

És erről szerintem érdemes még egy pár szót ejteni. Szóval valami miatt Magyarországon nekem van egy olyan érzésem, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nem vagyunk barátságosak az idegenekkel. Nem tudom, hogy miért van ez, valószínűleg ezt belénk itatták, hogy mi nem vagyunk befogadók!? Tapasztalatom szerint ez egyáltalán nem így van. Nekem az a benyomásom, hogy a magyarok nagyon kedvesek a külföldiekkel, egy nehezítés van esetleg, hogy egy bizonyos generációban nem sokan beszélnek angolul. Sokat vagyok itthon külfldiek közt és úgy vélem, Magyarországon beilleszkedni nagyon könnyű. Hogyha Magyarországon valakinek azt mondod, hogy szívesen meghívnád egy kávéra, akkor az nem egy szimbolikus dolog, szóval akkor tényleg meghívod egy kávéra. Nagyon sok ideig eltartott nekem Írországban, hogy megfejtsem azt, hogy az a kifejezés, hogy Meg kellene innunk egy kávét!– az nem arra vonatkozik, hogy holnap, vagy holnapután, hanem ez azt jelenti, hogy nincs kizárva, hogy egyszer majd megihatunk egy kávét. Ez azonban nem jelent olyasmit, hogy innentől kezdve mi majd beszélgetünk, és most nem azt mondom, hogy nem történik meg, hogy elindul egy beszélgetés, de sokkal lassabban megy szerintem, mint Magyarországon. Azóta nyelvtanárként is másképp tanítom a small talk-ot. Az érzelmeket és a politikai véleményt az időjáráshoz való viszonyunk kontextusában érdemes kifejeznünk, ha kevésbé szeretnénk elütni az angol-szász közegtől. Úgy érzem, hogy itthon a társadalom nagyon sok rétegében nagyon sokan nagy szeretettel fogadják a vándort, vagy egy hozzánk települő külföldit. Szerintem Magyarországon most az van- és ezt az íreknél is éreztem- szóval attól a pillanattól fogva, hogy valakik óriási tömegben jelennek meg, mint nálunk a menekültek mostani áramlata, vagy ott mondjuk a lengyelek, nyilván nem szembe, de a hátuk mögött nagyon is érzékeltették, hogy tömegben ez terhes számukra. Például az írek még felém is kifejezték a rosszallásukat a lengyelekkel kapcsolatban, pedig én szintén külföldi voltam, ugyanarról a vidékről. Hogy honnan lehet tudni, hogy a lengyeleket utálták? Természetesen, nem utálta minden ír konkrétan azt a lengyelt, akit ismert, vagy akivel együtt dolgozott, de amikor mondjuk a zebrán nem tudtál átmenni, mert egy autós nem állt meg, akkor azt mondták, hogy Na, ez azóta van így, amióta itt vannak a lengyelek. Nem azt mondták, hogy fúj, mi utáljuk a lengyeleket, hanem azt, hogy na ilyen bunkók csak a külföldiek lehetnek. Szerintem, ez Magyarországon nem így van, még annak ellenére sem, hogy volt az az ír, gázolásos baleset, amely évekkel ezelőtt sokunkat felkavart. (Egy ír üzletember elütött Szentendrén, a zebrán két kisgyermeket, akik azonnal meghaltak. Majd a gázoló az esemény után visszamenekült Írországba, ahol a helyi szervek sokáig ki sem adták a magyar államnak, sem le nem ültették. Azóta a gázoló, Írországban letöltötte a büntetését.) Szerintem egy átlag magyar, ha találkozna egy írrel, emiatt nem zárná be az be az ajtót az ír előtt. Szóval, ha többnyire nem beszéljük az európai udvariasság nyelvét és néha rossz is a magyarok PR-ja és a sajtója – egyébként ugye a külföldi sajtó munkatársai általában nem tudnak jól magyarul, szóval az a magyarok egymásról alkotott véleménye szerintem – úgy gondolom, hogy a magyarok nagyon is barátságosak!

Odakint vannak bizonyos viselkedési píszí-trükkök, azaz van egyfajta hiva-

talos viselkedésforma, amit mindenki betart, tehát nem azt mondják, hogy te itt soha nem fogsz munkát kapni, hanem pl. az állami szektorban a legegyszerűbb munkától kezdve csak az kaphat érettségihez kötött munkát, akinek van kelta érettségije. Használják-e a kelta nyelvet? Nem, soha!… Nem írják ki, hogy Kérem, itt csak ír fog munkát kapni, de ilyen módon mégis elérik, mert igen bonyolult és csekély gyakorlati haszonnal kecsegtető dolog megtanulni a kelta nyelvet. Ők sem beszélik igazán, de ezzel elérik, hogy csak írt kell alkalmazni az állami munkahelyeken. Én egyébként sokat gondolkodtam azon, hogy ha Magyarországon ilyesmit kiírnának, nemcsak, hogy Vásárolj honi terméket!, hanem, hogy Ha becsületes ember vagy, akkor honi terméket vásárolsz! – mert ezek a feliratok időről időre feltűnnek a buszmegállók és a tejszállító kamionok hirdetésein – belegondoltam abba, hogy ha ezt a dolgot lefordítjuk magyarra, és itthon kiírjuk, akkor már az EU összes sajtótermékének a címoldalán ott lenne, hogy fúj, a magyarok milyen ellenségesek az Unió többi polgárával és országával szemben.

IMG_20150705_093447

  • Jó, akkor most jussunk el Svájcba! Mennyi ideje is vagytok ott, és mik a benyomásaid, mert gondolom, Írországhoz képest az élményeid még csak benyomásokká álltak össze?
  • Igen, igen.
  • Mert azt azért hozzáfűzném, nem árt tudni, hogy pár hete 10 napra behívták a svájci tartalékosokat kifejezetten azért, hogy gyakorolják az ország megvédését, egy nemkívánatos menekültáradattal szemben.
  • Svájcban csak január óta vagyunk, ami azt jelenti, hogy kicsit több mint fél éve. Zürich egy speciális esete Svájcnak, mi Zürichben lakunk, ahol, azt mondják, sokkal nyitottabbak az emberek a külföldivel szemben, mivel lakosság 40%-a itt külföldi. Zürichben nagyon sokkal jobban érzem magam, mint Dublinban, habár eredetileg nagyon nem vonzódtam Svájchoz, az általános nézet szerint. Ahhoz képest, hogy mi volt Írországban, tényleg sokkal jobb itt, és persze igazad van, hogy ez még az eleje az itt létünknek. Most, hogyha menekültekről kérdezel, azt tudom, mondani, hogy nagyon rokonszenvesen bánnak a külföldiekkel, sok eritreai menekültjük van. Nekem svájci barátaim nincsenek, tehát nem tudom, hogy mit éreznek a szívük mélyén a menekültekkel kapcsolatban. Azt valamiért nagyon fontosnak tartják a sajtóban propagálni a svájci civil szervezetek, hogy ők támogatják a menekülteket. De, aki régebb óta ott élő magyar, vagy az a svájci, aki mégis csak beszél angolul és, annak ellenére, hogy külföldiek vagyunk, beszélget velünk, igazából kétkedéssel fogadja, hogy a píszíségen túl a menekültkérdés valójában hogyan fogja érinteni az országot. Pedig nagyon- nagyon sokkal jobban élnek, mint mi, tehát sokkal kevésbé megterhelő dolog adakozniuk. Azt hiszem Svájcban az lesz, hogy be fognak fogadni pár ezer menekültet, de az itt valahogy úgy szokott lenni, hogy ők valami miatt csak nagyon bonyolultan kaphatnak munkát. Adnak majd nekik valamennyi pénzt, ami nem sok, de nem is kevés, amiből lakhatnak és bónokat elvásárolhatnak bútorokra, meg élelmiszerre. Az az igazság, hogy itt én nem láttam mecsetet, azt hiszem, hogy a svájciak nem nagyon támogatják, hogy kulturálisan átalakítsák az országot. Azt tudom, hogy az eritreaiak ott egy protestáns templomban gyakorolhatják a vallásukat. Egész biztos, hogy vannak mohamedánok, viszont ahol én járok, nagyon ritkán találkozom kendősökkel, és az is könnyen lehet, hogy a csadorosok turisták. Az azonban lehetséges, hogy más városokban más a helyzet.
  • Titeket mennyire fogadtak be ezalatt a fél év alatt, mik a tapasztalataid?
  • Erről nehéz beszélni, mert én a svájci németet tényleg nem beszélem, és németül is csak kezdő vagyok. Nekem az, a véleményem, hogy akkortól fogva számíthat erre joggal valaki, ha meg tudja a saját nyelvén szólítani az ott élő embereket. Bár Zürichben tényleg mindenki beszél franciául, angolul és egy kicsit olaszul, a virágárus kislány is és az általános iskolások is, de szerintem az a tisztelet alapvető megnyilvánulása, hogy ne neki kelljen gondolkodnia egy idegen nyelven a szavakon, és ezért én nem várom el azt, hogy nagy sebességgel befogadjanak. Nekem valahogy az az érzésem, hogy ők akkor tekintenek egyenlő embernek, ha te is adófizető vagy. Azt hiszem, hogy ez bennük így fogalmazódik meg. Abban a házban ahol én lakom, van 9 lakás, és ebből csak 2 lakásban lakik svájci. Az egyik svájci család nagyon nyitott, ők mondták, hogy a svájciak nem barátságos emberek, és célzást tettek arra, hogy különben ők izraeliták, nem egészen svájciak. (A másik itt lakó svájci pedig egy mexikói-svájci lány…) Egyébként jellemzően a házban 20 évvel fiatalabb nálunk mindenki, ezek tényleg kis lakások, olyanok, amit a fiatalok meg tudnak fizetni.
  • Svájcban élem meg azt, hogy a kontinentális Európához tartozik Magyarország, szóval szerintem közelebb áll Magyarország Svájchoz, legalábbis Zürichhez, mentalitásában is, nemcsak földrajzi tekintetben. Valamikor réges-rég mégis csak egy birodalomhoz tartoztunk, én úgy érzem, közelibb az értékrendünk. Svájcban, azt gondolom, sohasem fogják teljesen befogadni a külföldit, de barátságosak és kedvesek vele, és nagy figyelmet fordítanak arra, hogy az itt felnövő gyerekek ne legyenek hátrányban szociális helyzetük miatt, ha érdeklődnek az itteni kultúra iránt, akkor sem, ha történetesen külföldiek. Szerintem nem is kell ennél több. Náluk a közös múlthoz való viszony – meghatározó tényező. És tényleg: miért fogadjanak el ugyanolyannak, mint ők, amikor ők építették fel ezt az országot…

Zsille Ákos

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s