Erőltetett kedvesség – honvággyal Hollandiában

(Beszélgetés Marosy Bencével)

magyarok

Bence megbecsült dolgozója volt egy kisüzemnek, ami egy kis faluban van Hollandiában. Ebben a kisüzemben, hajókat gyártottak. Bár jól keresett, hosszútávon nem bírta az otthontól való távollétet, a család, a barátok hiányát. Három és fél évet töltött a Bréda melletti kis faluban, ennek az időszaknak a legfontosabb tanulságait osztja most meg velünk.  

  • Kérlek, mutasd be magadat pár szóban!
  • Elég sok mindent csináltam eddig, voltam ács, dolgoztam kőművesként, kicsit burkolóként, istállófiú is voltam, mert a lovásznak nevezni azt, amit csináltam az túlzás lenne. Dolgoztam faszobrász mellett, éveken keresztül, tevékenykedtem színházban díszítőként. A fő motiváció a pénz volt abban a tekintetben, hogy külföldre mentem dolgozni, a pénztelenség, ami kivitt engem idegen földre. Más oka is volt, de azt hiszem ez volt a legfőbb oka annak, hogy én külföldre szakadtam.
Breda, Hollandia
Breda, Hollandia
  • Tulajdonképpen mennyi időt töltöttél Hollandiában? 
  • Hollandiában 3 és fél évet voltam kint, 2012-tavaszától, 2015 nyár végéig. Először is én Belgiumba mentem ki, egyik régi, gyerekkori barátom dolgozott kint Belgiumban, mint tetőfedő egy magyar cégnek, és mondta, hogy van ott náluk hely, és én oda mentem először. Aztán kiderült erről a cégről a szokásos, amiket a rémhírekben lehet hallani, hogy hol fizet, hol nem fizet, be sem vagy jelentve, a szállás az szörnyű, 30-35 ember lakik egy kupacban, 2 wc, 1 zuhanyzó. Aztán megelégeltem egy- másfél hónap után és, akkor mondta a Veronika húgom, aki már jó pár éve Hollandiában él, hogy menjek át, és próbáljam meg ott. Így kerültem Hollandiába, rá három hétre már dolgoztam is.
  • Hogyan fogadtak Hollandiában, mik voltak az első benyomásaid? 
  • Én egy kicsi faluban laktam, és az nyilván más, mint a város… Kedvesek voltak, csak az emberek nagy részénél erőltetettnek éreztem ezt a kedvességet. Amikor találkoztunk köszöntek, érdeklődtek, csak a legtöbb emberen ezt a műmosolyt láttam, valahogy így viszonyultak hozzám. Voltak nagyon kedves emberek, akik áthívtak kávézni magukhoz, nem is ismertük egymást, csak úgy áthívtak egy kicsit beszélgetni. Ugyanaz a helyzet, mint itthon, mindenféle embert meg lehet találni. Az biztos, hogy, városban sokkal nyitottabbak az emberek.
  • Melyik nagyvárosban töltöttél el időt?
  • Túl sok időt nem töltöttem el városban, Bréda volt a közelben, és ott azért gyakran megfordultam, mentünk moziba, kocsmázni néha, vásárolni, körülnézni.
  • Rajtad kívül, sok külföldi volt a környezetedben?
  • Igen, rengeteg. Főleg Brédában itt, rengeteg egyetem is van, és a világ minden tájáról jönnek tanulni, meg igazából dolgozni is jönnek, megtalálható itt mindenféle nemzet itt is, meg általában a városokban.
  • Szerinted hogyan viszonyulnak a hollandok az idegenekhez? 
  • Nagyon változó, egyre rosszabb egyébként. Mert igazából egyre tarthatatlanabb a helyzet. Rotterdamban már pl. arab a polgármester, annyira ellepték az arabok, hogy az már hihetetlen. Minden kisebb-nagyobb városban vannak arabok, törökök, marokkóiak, és persze kelet európaiak. Hát ez nehéz. Én úgy érzem, hogy amikor már a külföldiek egy bizonyos arányon felül vannak, akkor az őslakosok, hátrányba kerülnek, úgy érzik, hogy eltűnik a világ, amiben éltek, és valahol érthető ez az ellenszenv. Viszont érdeklődőek.
Breda-i utcakép
Breda-i utcakép
  • Neked volt kapcsolatod nem holland külföldivel?
  • Azt hiszem, egyedül a sógorommal talán. Úgy akivel rendszeresen találkoztam, az csak a sógorom volt. Ő izraeli.
  • Ő régóta él már ott?
  • Ő már 12 éve lakik ott.
  • A sógorod jól érzi magát Hollandiában?
  • Jól van, feltalálja magát, de én szerintem legszívesebben visszamenne Izraelbe. Elmondása szerint, azért van Hollandiában, mert ott biztosabbnak látja a családjának a jövőt. Az anyagi biztonság is inkább meg van, és hát Európában még egyelőre nincs háború, ezért van ott. Találkoztam más külföldivel, beszélgettem is angollal, törökkel, volt, hogy dolgoztunk is együtt, de úgy nem jártunk össze, nem volt rendszeres a kapcsolat.
  • Amíg Te Hollandiában voltál, addig ott még nem épült ugye kerítés?
  • Amíg én ott voltam, addig csak azt lehetett hallani, hogy a holland politikai vezetés is kinyilvánította, hogy mennyi menekültet hajlandó befogadni, és annál többet nem. Pár ezer emberről volt szó.
  • Egyébként, könnyen találtál munkát Hollandiában?
  • Átköltöztem Hollandiába, és 3 hét múlva már dolgoztam. Egész könnyen ment.
  • Mi annak az útja, módja, hogy valaki Hollandiában munkát vállalhasson?
  • Ha EU-s országból mész, akkor semmilyen engedély nem kell. El kell menni, ha jól emlékszem a Polgármesteri Hivatalba, és egy bsn (burger service nummer) számot kell kérni, ez az adószám. Ez kell, bankszámlát kell nyitni, mert készpénzben már sehol nem fizetnek, és onnantól kezdve tulajdonképpen már szabad a pálya. Valamint még egészségügyi biztosítást kell kötni, mert ott az adóban nincsen benne az egészségügyi biztosítás, tulajdonképpen maszek cégeknél kell ezt megkötni. De ha az ember munkaközvetítőkhöz megy, és nem beszél hollandul, akkor nagyon kicsi az esély, hogy munkát találjon, mert azt szokták mondani, hogy legalább alap holland tudás szükséges. Angol tudással, vagy német tudással lehet munkát találni, ha az ember, odamegy a helyszínre és érdeklődik.
  • Neked, hogy sikerül dolgot találni, a sógorod segített?
  • A húgom találta meg a hirdetést az újságban, és kiderült, hogy az Ő főbérlőjük tulajdonosa ennek a cégnek, és két napra rá, amikor átjött a főbérlőjük, és friss költözöttként átbeszélték a házzal kapcsolatos tudnivalókat, akkor megkérdeztem, hogy felvesz-e? Festőt kerestek, én meg soha semmit nem festettem, a szobámon kívül. Abban a pillanatban elutasított, mondván, hogy neki tapasztalt emberre van szüksége, de aztán két hét után visszatelefonált, hogy menjek, próbáljam meg.
  • Megbecsültek anyagilag, és személy szerint is, mégis mi volt a legfőbb ok, amiért hazajöttél?
  • Igazából a munka nagyon vegyes volt, jó is, rossz is, de ha választhatnék, inkább odakint dolgoznék, mert szerettem ott dolgozni, viszont, valahogy a hétköznapokban, nem sikerült megértetnem magam az emberekkel. Egyszerűen, ha az embernek nincs lehetősége naponta fél órát, vagy csak néhány mondatot beszélnie az anyanyelvén, akkor egyszerűen olyan érzése lesz, mintha szorulása lenne, elkezd szorongani. Mert nem beszélek sem hollandul, sem angolul anyanyelvi szinten. Az ember nem tudja úgy kifejezni magát, mások a gondolataink. Én igazából az emberek miatt jöttem haza, az, amit egyszerűen nem lehet pótolni, az nem megy…
  • Azt elképzelhetőnek tartanád, hogy rövidebb időkre visszamennél dolgozni Hollandiába?
  • Igen, én beszélgettem a főnökömmel erről. Most megpályáztak egy nagy munkát, attól is függ, hogy elnyerik-e, akkor azt mondta a főnök, hogy nyugodtan kimehetek, és én mondtam is, hogy szívesen kimennék hozzá dolgozni évente néhány hónapra.  Egy-két hónap az nem olyan óriási idő, és azért két hónap alatt, – persze ki kell harcolni a megfelelő bérezést – de tény, hogy ennyi idő alatt meg tudom keresni azt, amit itthon egy szakmunkás egy év alatt. Ami nem rossz… Amúgy még egyszer elköltözni egyedül, azt semmiképpen nem akarok. Egyedül szörnyű…

Zsille Ákos              

             

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s