A népvándorlás előtti élet Berlinben – Interjú Sárkány Bencével

Egy fiatalember a párjával, jó másfél évvel ezelőtt felkerekedett, és meg sem állt Berlinig. Világot akartak látni, önállósodni akartak, és egy kis pénzt keresni házaséletük kezdéséhez. Nem volt még menekült áradat, nem volt még drótakadály, békében éltek az emberek. Bencével arról beszélgettünk, hogy csapódott le benne ez a másfél év, az együttélés a német, török és arab emberekkel. 

magyarok

  • Bence, Te viszonylag hosszabb időt töltöttél Németországban. Tényleg, pontosan mennyi időt is töltöttél kint?
  • Kicsit több mint másfél évig voltam Berlinben, és asztalosként, szakmai tapasztalatszerzés miatt mentem ki. Konkrétan a feleségemmel az volt a tervünk, hogy 1-2 évre megyünk ki, tehát nem túl hosszú időre. Fiatalként (24 éves) az volt a célunk, hogy egy kicsit megtapasztaljuk, az önállóságot.
  • Hogyan fogadtak benneteket a Németek, egyáltalán, hogy sikerült a beilleszkedés?
  • Szerencsénkre van kint egy ismerősünk, aki sokat segített abban, hogy hogyan kell ott beilleszkednünk, megismertetett azokkal a szabályokkal, amiket tudni kell ahhoz, hogy munkát az ember munkát vállalhasson. Elmondta, hogy hová kell menni először. Nem volt egyértelmű, és nem találtunk olyan felületet, ahol ezt közölték volna. Most már egyébként van egy weblap, amely kifejezetten azért van, hogy tájékoztassa a magyar fiatalokat, hogy mit kell csinálniuk, ha Németországban szeretnének munkát vállalni. Hamar kiderült, hogy ez nem is olyan egyszerű, mert ahhoz, hogy munkát vállalj, először is kell egy lakcím, mert a lakcímhez tudsz csak bankkártyát kérni. Mert itt nincs fekete melózás, de ez az én szakmámban jobb is, hogy nincs, és ugye ahhoz kell egy bankszámla, mert fizetésként kézpénzt már nem adnak sehol. Utána kell egy biztosítás, persze, ha az ember ügyes, akkor el tudja intézni, hogy a biztosítása már a munkavégzéskor megkezdődjön. Ez a munkavégzés része, ami az ismerős segítsége nélkül nem nagyon ment volna. Az emberek, a német emberek közé a beilleszkedés, az már egy egész más tészta. A tapasztalataim alapján, a németek általában nagyon maguknak valók, tehát eléggé nehezen nyílnak meg. Egyébként arra nevelik őket, hogy mindent, és mindenkit elfogadjanak, de ez szerintem annyira beléjük erőszakolt, hogy nem tudják igazán magukat adni, visszaszorítanak egy csomó olyan érzelmet és véleményt, amelyet jó volna kimondani. Nagyon sok időbe telik egy némettel összebarátkozni. A már említett barátunkon keresztül megismertem vagy 15 német srácot, meg lányt is, és azok közül 3-4 el lehetett rendesen összemelegedni. Azt is csak akkor tudtam meg, hogy ők így barátként kezelnek, hogy amikor eljöttünk, akkor a búcsúzáskor elérzékenyültek. Mert maguktól nem hívtak, és nem keresték a társaságunkat.
  • Most azóta, hogy eljöttél, rengeteg emberrel kellett megismerkedniük, vagy megbarátkozniuk, mert egy csomó arab embert befogadtak. Milyenek voltak ilyen szempontból az állapotok, mert Te gyakorlatilag a nagy menekült hullám előtt jöttél haza?
  • Mi pont a szögesdrót fal megépülése előtt jöttünk el, már lehetett tudni, hogy megépül, de még nem állt az építmény. Akkor még nagyon meg voltak lepődve az emberek a fal építésén, hogy ilyen lesz, ilyet lehet. Azt ugye tudni kell, hogy Berlin alapból egy nagyon liberális város, ott mindent megkérdőjeleznek többször is, mire értelmét látják. Néha ez szerintem jó, néha nem. Én nem érzékeltem akkor, hogy a bevándorlás probléma lett volna, így is folyamatosan jöttek Berlinbe a migránsok. Főleg törökök jöttek letelepedési szándékkal. Rengeteg török család van már, és így nekik könnyebb, hogy családhoz mennek. Mi abban a kerületben laktunk, ahol főleg törökök éltek, és nem volt veszélyes azokon az utcákon járkálni. Ennek ellenére persze vannak olyanok, akik nem szeretik a törököket, és biztos vannak olyan környékek, amelyek nem biztonságosak, de én nem érzékeltem azt, hogy a helyzet gáz lett volna. Hogy, odakint pontosan mi van, azóta azt nem tudom, de egyszer beszéltem egy kollégámmal, és az azt mondta, hogy nem örülnek annyira a megváltozott helyzetnek, ennek a népvándorlásnak, de ez csak egy személyes véleménye egy embernek, aki ráadásul amerikai.
Prenzlauerberg, Berlin
Prenzlauerberg, Berlin
  • Arabokkal találkoztál Berlinben?
  • Találkoztam, főleg, hogy ha arab kajáldákba elmentünk, de nehéz megkülönböztetni, hogy ki az arab, ki a török, mert annyira színes a társaság, hogy egy idő után elveszti az ember a fonalat, és erre nem figyel. Köszönésekből, meg viselkedésekből, meg tradíciókból meg lehet ismerni, mindenféle nemzet tagjai megtalálhatók, igazából Berlin olyan, mint egy összegyúrt ország egy városban. Nekem az volt az érzésem, hogy majd hogy nem olyan arányban, mint a valóságban van. Igaz, hogy akkor még nem volt ez a vándorlási hullám, de aki bevándorlóként ott él, azok tudják, hogy ők bevándorlók, többnyire ilyen szűk kis közegben élnek, a saját családjaikkal, rokonaikkal, ismerőseikkel, de ez azért vegyesek, összeérnek, és ezért egymásba olvad az egész.
  • Te, hogy érzed, amikor Te kint éltél, a németek befogadóbbak voltak, mint mi?
  • Ahogy mondtam az elején, őket arra nevelik, hogy befogadók legyenek, ez azt mondatná velem, hogy ők befogadók, de közben meg, csak példaképpen megemlíteném, hogy dolgoztam egy srácnak, asztalosként 2 hónapot kb. akinek volt egy 4 éves fia, és a fiának a kedvenc meséje a Cartoon Networkön egy olyan mese volt, ahol különböző karaktereket, gyűjtöttek össze, különböző mesékből, ahol mindenkinek van egy gyenge pontja. Batman mindig sír az anyukájáért, Michael Jackson szomorú, ha nem tapsolják meg, de közben együtt élnek, és együtt elfogadják egymást. Apuka pedig nagyon örült annak, hogy a fiának ez a kedvenc meséje. Ezen nagyon meglepődtem, és akkor egyértelműnek tűnt, hogy igen, ők befogadóbbak lennének, de amikor egy hétre rá az apuka elmondta nekem, hogy el szeretnének költözni a környékről, mert ugye a gyerek lassan iskolába kerül, és ha maradnának, akkor olyan iskolába kerülne, ahol nagyon sok a török, és ez már annyira nem jó, mert a törökök, nem tudnak annyira viselkedni. Ebben egyébként lehet valami, csak amikor ezt nekem mondta, akkor egy pillanat alatt megváltozott a véleményem, mert akkor ez így álszent elfogadás. Mert mikor róla van szó, a környezetéről van szó, akkor már korántsem volt olyan elfogadó ez az ember. Szerintem ez nálunk is ilyen, meg ott is olyan, csak náluk beléjük neveltek egy erkölcstant, amit valamennyire gyakorolnak, és amikor a magánéletről van szó, akkor változik a dolog.
  • Mit gondolsz, ha a feleségeddel úgy döntötök, hogy végleg Németországban telepedtek le, akkor az évek során befogadtak volna benneteket a német emberek?
  • Szerintem ment volna, én úgy gondolom, hogy ez rajtunk múlik, hogy tettszik-e. Ismerek egyébként egy csomó magyart, aki ott él régebb óta, és ők élvezik, és szeretnek ott lenni. Nem is akarom lefesteni úgy, hogy ott rossz, csak valahogy nekem ez a magyar virtus, közelebb áll a szívemhez, mint az a kicsit merevebb, szabályt betartó kocka társadalom. Igazából, ha az ember sokat él közöttük, akkor ő is ugyanolyan lesz, és akkor meg sem különböztetik, mint külföldit, vagy bevándorlót, és szerintem ilyen szempontból nem lett volna nehéz beilleszkedni, vagy elfogadtatni magunkat, de a magam szempontjából ez már más. Én nem akarnék megváltozni csak azért, hogy ott élhessek. Mert ugye amiért a legtöbben mennek, az a pénz, és az nekem feltétlenül olyan fontos, ezért megváltozzam, és be akarjak illeszkedni. Itthon ebből különösebb problémám nincs, mindenki magyar, és hasonló habitusú, mint én vagyok.
  • Ha, úgy alakulna, hogy pénzre volna szükséged, újra elmennél Németországba dolgozni? Szeretettel, jó érzéssel gondolsz vissza az ott eltöltött időre?
  • Szeretettel gondolok vissza, mert rengeteget tanultam, a munkámból, meg igazából az önállóság megtapasztalása fontos szempont volt, és én kifejezetten élveztem, hogy észrevettem magunkon, hogy mindent meg tudunk valósítani. Ez egyébként korántsem volt olyan nehéz, mint amennyire az ember ettől tart, de huzamosabb évekre már nem mennék vissza. Maximum 1-2 hónapra mennék kik munkát vállalni, ha nagyon megszorulnánk. Ugyanakkor az is lehet, hogy szakmámból kifolyólag, még Németországba fogok iparcikkeket gyártani. Pillanatnyilag örülök, hogy hazajöttem, és itthon akarok érvényesülni.

 

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s