A kémnők királynője: Mata Hari

Mikor máskor foglalkozzunk a 20. század egyik legnagyobbnak kikiáltott, és máig vitatott egyéniségével, a kémnők királynőjével, Mata Harival, ha nem a Nemzetközi Nőnapon? Ez a nő megmutatta, hogyan lehet kitörni a nyomorból, hogyan válhat valaki, akinek erős akarata van, ünnepelt, a férfiak által körülzsongott sztárrá úgy, hogy egyébként a szépsége7c220f612b78684b623a09a74885089d enyhén szólva vitatható. Bár ízlések és pofonok különbözők, mégis aligha kétséges, hogy a mai nőideálnak nem igazán felelne meg ez a karcsú, de meglehetőst széles arcú nő.

Mata Hari egzotikus neve ellenére meglehetőst hétköznapi helyről származott, a hollandiai Leeuwarden városából, ahol 1876. augusztus 7-én született. Eredeti neve Margaretha Geertruida Zelle volt, apja kereskedésből élt, amíg néhány rossz befektetés miatt tönkre nem ment a vállalkozásuk. Az anyja meghalt, amikor a lánya 15 éves lett, így az ifjú Margaretha és három fiútestvére előtt nem túl fényes jövő állt.

A lánynak semmi kedve sem volt nélkülözni. Úgy döntött, hogy az a jegy, ami a szebb jövő felé vonatra felültetheti őt, a szexualitás lesz. Az 1890-es évek közepén ezért böngészni kezdte az újságok társkereső hirdetéseit, és meg is találta, amit keresett. Nevezetesen egy bajuszos, kőkemény kapitány, Rudolf MacLeod házassági hirdetését, amire válaszolt, és hamarosan egybe is kelt az ifjú pár. Margarethát nem izgatta különösebben, hogy közötte és a férje között 21 év korkülönbség van, hamarosan szült neki egy kisfiút és egy kislányt, már a férj állomáshelyén, Holland Kelet-Indiában. Sajnos a házasság ennek ellenére sem lett jó. A skót kőkeményen ivott, és időnként verte is az asszonyt, állítólag azért, mert az nem tudott otthon ülni, és minden férfival kikezdett, aki az útjába került. Bárhogyan is volt, a házasság kilenc évig tartott. Amikor tragikus hirtelenséggel meghalt a házaspár mindkét gyermeke – állítólag egy cseléd mérgezte meg őket bosszúból, mert MacLeod gorombán bánt vele – Margaretha úgy döntött, ott hagyja a férjét. Négy évvel később váltak el, de a nő igazából semmit sem vitt magával a házasságból, csak a rossz emlékeket.

Az 1900-as évek elején ezért a nő Párizsba költözött. Ismét elővette a korábbi elképzelését, már ami a szexuális csáberő és az életviszonyok javítása közötti összefüggésre vonatkozott, és táncosnőként kezdett eMata-Hari-1907l működni. A korabeli vélemények szerint nem különösebben kápráztatta el a közönségét a tánctudásával, azonban annak körülményeivel annál inkább. Mind a mai napig emlegetett erotikus fátyoltánca végére például szinte teljesen meztelenül állt a nagyérdemű előtt. Eleinte cirkuszokban is fellépett, de a korabeli Párizsban hamar híre ment ennek a fajta művészetnek, s így egyre keresettebb művésznővé vált. Ekkor kölcsönzött magának a holland élet helyett egy sokkal egzotikusabbat. Indiai hercegnőnek adta ki magát, akit elraboltak azért, hogy bevezessék a titkos táncok tudományába. Ez a fajta egzotikum vonzotta az embereket, természetesen leginkább a férfiakat. A tánca hindu kulturális és vallási szimbólumokkal tarkított művé vált, s a teljes átalakulást a holland katonafeleségből az egzotikus keleti szirénné, a Mata Hari név felvétele jelentette, aminek a jelentése “a Hajnal Szeme” volt.

De nemcsak Párizst vette be, hanem Európa nagyvárosait sorra. Bécsben például a riporter úgy jellemezte, mint egy karcsú és magas, párductestű vadállatot, akinek fejét kék-fekete haj koronázta.

Időközben beköszöntött az I. világháború, azonban a semleges holland állampolgársága miatt Mata bHarinak továbbra is szabad átjárása maradt az egyes államok között, amit ő ki is használt. Mindenütt gyűjtötte a hódolókat, akik között nem egy német katonatiszt is volt. Utazásai és kapcsolatai hamarosan felkeltették az angol és a francia titkosszolgálat figyelmét.

Azután beütött a krach. Pontosabban a szerelm, ami Mata Hari esetében ugyanannak bizonyult. ‘916-ban szerelmes lett egy 21 éves orosz tisztbe, Vlagyimir de Massloff-ba, aki súlyosan megsebesült a fronton. Mivel ebben az időszakban már sokan utánozták Mata Hari művészetét, és egyre több nő táncolt úgy a közönség előtt, hogy ledobálta a ruháit, ezért az üzlet nem ment olyan jól, s a pénz is fogyóban volt. Ezért jól jött a francia titkosszolgálat tisztjének, Georges Ladoux-nak az ajánlata, aki jelentős összeget kínált a nőnek, ha kémkedik Franciaország számára. mata-hari

Egyes források szerint ekkor már – egy korábbi szerelme miatt – Mata Hari német kém volt, aki azonban túlzottan sok értékes információval nem szolgált. Mások szerint ebből egy szó sem igaz, mert Mata Hari meg sem közelítette az igazi női kémek teljesítményét, mint amilyen például Mademoiselle Doctour volt. Igazából a németek titkainak kiderítésében sem volt valami remek, aztán hogy ennek az volt-e az oka, hogy mégiscsak kettős kém volt, vagy pedig az, hogy egyszerűen egy az élet szebb oldalát élvező és kívánó nő volt, akitől meglehetőst távol álltak a kémekre jellemző jellemvonások, azt ma már nehezen tudhatjuk meg. Egyes vélemények szerint a németek rájöttek, hogy a nő francia kém, és emiatt fals információkkal etették őt is, meg a francia titkosszolgálatot is.

Az egyik ilyen fals információval aztán a vesztét is okozták. A franciák ugyanis megtudták, hogy egy német kettős ügynök jelentős összegű pénzt kapott szolgálataiért a németektől, és Párizsba igyekszik, hogy folytassa a kémtevékenységét. Az ügynökben Mata Harit vélték felismerni, akit párizsi hotelszobájában letartóztattak. A szobában megtalálták a németek által előre megjelölt pénzösszeget, és találtak valami vegyszert is, amit láthatatlan tintaként azonosítottak. Hiába magyarázta a kémnő, hogy a vegyszert kozmetikai szerként használja, és a pénzt szexuűlis szolgáltatásaiért kapta a német tisztektől, nem hittek neki.

A tárgyalása során végig büszkén viselkedett. A bírái előtt azt mondta: “Kurtizán vagyok, az igaz. De kém, soha!” A per egyébként erősen koncepciósnak tűnt. Nem hallgatták meg azokat a tanúkat, akik elmondhatták volna, hogy Mata Hari a jövedelme nagy részét egy belé szerelmes holland nemestől kapta. Inkább elfogadták, hogy a kémkedésből élt, és a németek a kémszolgálataiért fizettek neki.

Amikor a bíróság visszavonult, Mata Hari még akkor is bízott abban, hogy vagy kapcsolatai révén, vagy egyszerűen azért, mert igaza van, ártatlannak nyilvánítják. Azonban a bírók 45 perces tanácskozást követően kimondták a bűnösségét, és golyó általi halálra ítélték. Mata Hari összeomlott, és azt hajtogatta, hogy “Ez lehetetlen!”10006b_lg

Ezt követően még három hónapon keresztül tartották a siralomházban. Hogy ez kínzás volt-e, vagy inkább azoknak a háttérműveleteknek az eredménye, melyek során megpróbálták az asszonyt mégiscsak megmenteni, nem tudható. Azonban a fellebbezés nem vezetett eredményre, és a kegyelmi kérvény is elutasításra került, így 1917. október 15-én Mata Hari a kivégzőosztag elé állt.

Kivégzésével kapcsolatban is több mendemonda látott napvilágot. Az tény, hogy nem kérte, hogy kössék be a szemét, és szólt a papnak, aki feladta neki az utolsó kenetet, hogy álljon odébb, nehogy eltalálják. Egyesek szerint ez a bátorság annak volt köszönhető, hogy azt hitte, egyik szeretőjének sikerült lezsíroznia a kivégzést, és az igazi töltények helyett vaktöltényeket kaptak a katonák. Az megintcsak tény, hogy a nőt egyetlen lövés találta csak el, de az egyenesen a szívébe fúródott. Ennek lehetett az is az oka, hogy egy másik pletyka szerint a sortűz előtt szétnyitotta a ruháját, hogy a meztelen testének a látványa megzavarja a katonákat. Azt is mesélték, hogy a katonáknak eleve bekötötték a szemét, hogy ne láthassák a nő szépségét, és az ne lehessen rájuk hatással.

Akár így, akár úgy, a kivégzés csak eredményesnek bizonyult. Sokkal, de sokkal később, napjainkban derült csak ki, hogy az a kémtevékenység, amivel Mata Harit vádolták, s különösen az a tett, ami miatt ötvenezer francia katona lelte halálát, nem az ő számlájára írható. Franciaországban a bíróság nemrégiben posztumusz felmentette a vádak alól a nőt, akinek a története sok filmkészítőt is megihletett. Életének egyik leghíresebb feldolgozása az 1931-ben készült Mata Hari c. film, amelyben Greta Garbo játszotta a szívekkel kiválóan játszó, ám a politikában sokkal kevésbé szerencsés asszonyt.

(forrás: biography.com)

Hozzászólás